A lomi lomi masszázs menete

Hawaiiak
a természet simogató ölén, a melengető napsugár és a bársonyosan hullámzó tenger érintésében élnek nap mint nap. A masszázsukban ez köszön vissza.

Meleg olajjal keni be a masszázst végző a kezeit az alkarját és szinte rituális mozdulatokkal lát neki a fekvő test átmasszírozásához. De kezdet az előrébb van. Előbb egy áldást és felhívást tartalmazó dalt énekel megfelelő kéz mozdulatokkal kísérve, már ha van hangja. Ha nincs akkor csendben a fekvő hátára helyezi kezeit és hangtalanul végzi el a felhívó szertartást. Ez amolyan sámánisztikus hókuszpókusznak tűnik, de valójában ez teremti meg a két ember között azt a csatornát, mely a szeretet és az információ áradást megteremti, valamint az egész folyamatot egy megszentelt térrel veszik körbe. De hát minek is ez a felvilágosult bal agyfélteke által vezérelt korunkban. Pont ezért, mert így csupán "tengelykezű félemberek" vagyunk s a jobb agyfélteke bekapcsolása és a kettő összehangolása nélkül avilágnak is csak afelét érzékeljük vagy még annyit sem. Már pedig ez a masszázs, nem az izmok átgyúrásáról szól, hanem az izmokban, a csontok
mellett letapadt,  betokozódott lelki tartalmak felszabadítását célozza.
 Hogyan is? A kézfej mellett az alkar és alkalmanként a test többi
 része (térd, comb, váll, talp) is részt vesz a masszásban. A
mozdulatok hosszan futnak lágyak köröket írnak le és lassúak, ill.
 a tempójuk váltakozik. Szinte zenélnek ezek a mozdulatok,
 megjelenik benne az a zeneiség, ami az egész hawaii kultúrát áthatja.
 A fekvőnek csak a felszabaduló sóhajait hallani, és később elmeséli,
 hogy Hawaion járt, a tengerparton, a homokban, a pálmafák alatt a meleg lágy szellőtől simogatva.
Előbb a hát, a lábak, a kezek, a tarkó, majd a megfordulás után a has, a mellkas, a vállak, újra a lábak és a kezek végül az arc kapja meg a gyengéd figyelő áramló szeretetteli simogatást és masszázst. Ebből úgy tűnik mintha az egész egy lágy fonom simizés lenne.De ez messze van a valóságtól. Azért ott a lapockák alatt, netán könyökkel megdolgozva a mélyrétegek igen csak érezhetőek. Az egész testen megjelenik az erős és közben lágy mozdulatok váltakozó áramló harmóniája. A hatás hosszútávú, mondhatni maradandó. Belső elcsendesedés, megnyugvás, pihentető álmok, eddig elfeledett emlékek jelennek meg. És a világ harmonikus energia pályái elkezdenek áramlani feléd.

A 3 ritus

A ritus egy mágikus cselekedet, erőfelhívás.
Válhat szokássá és akkor már könnyen elvész az ereje és már csak hamuszín utánzata mindannak, amiből kiindult vagy a felhívás nem oda ér el, ahová az eredeti célja irányult és becsapva minket nem kívánt erőket szabadítva ránk. Látszólag napjainkra már csak egy letűnt kor hagyatéka a ritusok, ősi népek, középkori elképzelések világát ídézi, de korunk felvilágosult tudata más nem használja, minek is hisz már kinőttünk a mágikus korból és a technika segítségével érjük el mindazt, amit valaha eleink a mágikus praktikákkal kívántak elérni.

Pedig életünk minden pillanatát átszövik ritusok ma is. Ha csak a vallásos tevékenységeket nézem, a templomi eseményeket akkor egyértelmű ez a kijelentés, de a profán világot is át meg átszövik ilyen aktusok. Egy megnyitó, egy koccintás, egy sport esemény, egy avatás, egy céges buli stb., mind mind tartalmaz mágikus gyökerekre visszavezethető mozzanatokat. Na, de nem ez gondolataim lényege, tekeregjünk vissza rituálisan a "3 ritushoz".

Nem is egy, hanem mindjárt három.
Tehát, mint mondtam, erő felhívásokról van szó. Egy olyan tevékenység, mely céljában nem a mindennapi munkavégzésre irányul, hanem egy másik sík energiáit igyekszik mozgósítani és a jelenben, az itt és mostban érvényre juttatni. Vegyük sorjába őket:





Az Áldás
Nem ismeretlen fogalom, de tudjuk-e mit is jelent? De ami még fontosabb: ki az, aki áldhat?
Az áldás az isteni kegyelem kiáradását jelenti ill annak kérést. És nem kisajátítható, bárki élhet vele. Isten kegyelmét kérhetjük bárkire és bármire. Az ételre mit megeszünk, a napra mi előttünk áll, a másikra, akivel kapcsolatba kerülünk, a házra, amit építünk, az útra amire rálépünk, a fára, amit ültetünk.

A Hála
A hála a második mozzanat. Amit kaptunk a kedvesünktől, a szüleinktől, szeretteinktől, és ellenségeinktől, amit elénk tol az élet feladatot, helyzetet, azért mind lehetünk hálásak. Mind tanít, szépít, bölcsebbé tesz minket - ha hagyjuk. Ha nem zárjuk le negatív energiákkal a bennük lévő ajándékok erejét, üzenetét. Ebben segít a hála ritusa. Ezek szótlan szavak lehetnek lelkünk ajkán. Nem kell fellengzős gesztusokkal kísérni, kacifántos archaikus kifejezésekbe csomagolni. A szívünk legyen ott - ez nehezebb is.

A Felajánlás
Ez az áldozat, az odaadás, hogy amit teszünk, amit kaptunk azt ajánljuk az égieknek, a felsőbb világnak.
Az egó nem magának tartja, hanem felsőbb célok szolgálatába utalja, amikor eszünk, alszunk, szeretkezünk, elindulunk, valamit elkezdünk vagy befejezünk.

Belső forrás

Belső Forrás 
az a középponti erő, ami ott van mindannyiunkban.

Ebből élünk, de nem tudjuk és nem is figyelünk rá, kívül keressük a forrásokat. Azok működnek is ideig óráig, de előbb utóbb rájövünk, hogy valami hiányzik. A szülői kéz (anyai simogatás), a kedves tekintete, a pénzes állás, a sikerese munka, a hatalom íze  - sok minden van. Persze ez csak a szokványos felületek, van még sok minden itt ezen a földi síkon, melyekből erőt merítünk: egy hősies, lázadó vagy szerelmes film, történet, könyv; egy szenvedélyes, pergő ritmusú vagy épp mély érzelmeket megpendítő dal, zeneszám; egy új felfedezés, találmány, lelet; vagy szép tájak, sport teljesítmény; szeretteid sikerei; bölcs gondolatok, mély összefüggések felismerései stb.

Ezek fontosak az úton, de mind mind azt kellene, hogy szolgálják, hogy a kívülről független belső forrásra leljünk rá, ahhoz vigyen közelebb. Ahhoz, amiből ered a létünk, a lelkünk, ami lényünk eredője. Amire a személyiség csak ráburkolódott sok-sok kéreggel, melyet az évek, a hatások, az impulzusok alakítottak, félelmek, szeretetek szégyenek, örömök, dühök, ellágyulások által. Ez a közép, az a centrum, a mag az Önvaló, a szikra és még sok neve van. De nem név a lényeg, hanem hogy figyelünk-e rá, keressük-e szűntelen, szakadatlan, fáradhatatlan hévvel. A szerelemben, a hivatásban, a bölcsességben, a hősies tusakodásban, a szomjúhozásban, a megfáradásban....         .........Belső Forrás