Csend

Az elme hullámai
a Csend kapuját döngetik.
Ő azonban nem szól,
nem válaszol és nem vitázik.
Tőle indul minden gondolat,
minden érzés,
minden pillanat.

Csend.

Csupán egyetlen szót ismer,
Ez a szó maga a lét.
Megneveznéd,
de nem tudod
Megértenéd,
de fel nem foghatod.

És az elme nekimegy a Csendnek,
toporzékol, dörömböl.
Nem érti, hogy senki sem léphet be
a sugárzó Sötétbe,
a tiszta és mosolygó Semmibe.

Az elme erre
szent tanulmányokba kezd.
De a Csendet nem hatja meg
sem hiszti, sem imádság.
Ő egyetlen dolgot kér csupán:
semmit.

Semmit.

De nem adod meg neki,
Hiszen ez
zsebedben az utolsó cent,
és te inkább dolgozol, robotolsz,
mint hogy odaadd szent és üres tenyered

Minden ugrálva, ujjongva ünnepli a csodát,
de a szent forrást csak a semmi érheti el,
a némaság.
Csupán a semmi képes befogadni a csodát,
és felismerni igaz valóját,
rájönni, mi marad belőle,
ha eltűnnek a gondolatok.
A csend a titkom.
Láthatod.
Láthatod.

- Adyashanti

Forrás: Adyashanti: Az üresség tánca, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2008., 71.o., Ford.: Cziczelszky Judit

Web: www.adyashanti.org